A Cseh Köztársaság alapvetően három történelmi régióra osztható: a történelmi Csehországra (Čechy, a régi magyar nyelvben Bohémia), Morvaországra (Morava) és Cseh-Sziléziára (České Slezsko), amelyek azonban már nagyon régóta együtt fejlődtek. Csehország tehát eredetileg csak az ország egyik tartománya volt, a történelem folyamán azonban később már az egész országot így nevezték, és az egyszerűség kedvéért ma is gyakran ezzel a rövidebb névvel jelölik.
Latin elnevezését - Boiohaemium - a kelta eredetű, a területre a Kr.e. 2. században érkezett bójokról kapta. A szláv, illetve cseh törzsek a népvándorlás során, az 5. századtól érkeztek meg a mai Csehország területére. Az egységes állam, a kereszténység bevezetésének szimbólumává a Przemysl dinasztia uralkodója, I. (Szent) Vencel vált, akinek szobra Prágában a történelmi Vencel téren ma is megtekinthető. A királyi címet a 13. században I. Ottokár szerezte meg és ettől kezdve a cseh király egyike lett a német választófejedelmeknek.
A cseh történelem meghatározó momentuma a Husz János által vezetett huszita felkelés a 15. században, valamint az 1618-ban kitört 30 éves háború, melynek elvesztése után a csehek a Habsburg Birodalom örökös tartománya lett egészen 1918-ig, az I. Világháború végéig. 1918-ban Csehszlovák Köztársaság néven új állam született, melynek első elnöke Thomas Masaryk lett. Ezután 75 éven át történelme összeforrt Szlovákiával. 1939-ben ugyan Hitler elfoglalta Csehországot és létrehozta a Cseh-Morva Protektorátust, Szlovákia pedig rövid időre, a hitleri Németország gyámkodása alatt önállósodott, 1945 után újra helyreállt Csehszlovákia. Az önálló Csehország 1993-ban, az ország kettészakadásával jött létre.
